Én mindig Sopronban voltam otthon – Rakovszky Zsuzsa születésnapjára

„…máig bennem maradt az a folyamatos jóérzés, hogy újra itt élhetek.
A helyszínek ébren tartják a különböző évekből, életszakaszokból
származó emlékeket, és az ember jobban érzi a folyamatosságot
a saját múltjával, az azonosságot korábbi önmagával”.

Rakovszky Zsuzsa Kossuth-díjas író, költő, műfordító Sopronban született. A Torna utcai ház nemcsak gyermekkorának, hanem egész életének meghatározó helyszíne, ahová hosszas kitérő után 2003-ban költözött vissza.

„A lakás, ahol felnőttem, ugyanaz volt, mint amelyikben most is lakunk. Elég nagy és tágas: előttünk egy fényképész lakott benne, a „sötétszobának” nevezett udvari szobában még megvolt a dobogó, ahová annak idején a kuncsaftokat ültette. Még három lakás volt a miénken kívül a házban, két családban voltak velem egykorú gyerekek, és szerencsére volt egy elég nagy udvar, úgyhogy ilyen szempontból paradicsomi körülmények voltak. Történetet alighanem sokfélét hallhattam, (…) Jellegzetes történetfajta volt a „ki hogyan jutott át a határon?” – hiszen Sopronról van szó! Volt, aki mozdonnyal, volt, akiért helikopter jött, volt, aki egy zsák macskával „semlegesítette” a határőr kutyákat. Azóta se tudom, melyik volt a legenda, melyik a megtörtént esemény.”

Sopron meghatározó helyszíne műveinek, különösen két nagyregénye: A kígyó árnyéka (2002), majd A Hullócsillag éve (2005) eleveníti fel a várost, a gyerekkor tereit és utcáit, vagy a nagy kedvvel végzett helytörténeti kutatások nyomán feltárulkozó 17. századi ödenburgi életet… A város legrégibb fennmaradt krónikájának sorai – Faut Márk városi tanácsnok, Lakner Kristóf kortársának írása – ott munkálnak A kígyó árnyéka oldalain, ahol az idő múlását a Tűztorony őreinek kürtszava
jelzi…

Sopron díszpolgára, a Hazám-díjas Rakovszky Zsuzsa 2020. december 4-én ünnepli 70. születésnapját. Ez alkalomból kérte fel a Magvető Kiadó, hogy rendezze kötetbe legkedvesebb verseit: az Állapotváltozások a napokban jelenik meg a könyvesboltokban.

„Piros biciklilámpa villogása
homályos, víz alatti alkonyatban,
mikor az ősz parazsat gyűjt a fákra,
hideg nyirok kúszik föl a falakban,
halott levéllel felszórva a járda,
a pusztulás már megállíthatatlan,
az év a tél, a vég felé zuhan.
December jön, négykor már este van.”
(Állapotváltozások – részlet)

Fotó: Libri.hu