Bányászati múzeum – Esterházy-palota

A ház egy gazdag polgárcsalád számára készült, Zsigmond király uralkodása idején bővítették U-alaprajz alakban. Ebből az időből a mai napig láthatók részletek: a boltozatos istálló, a kapualj ülőfülkéi és ablakai, a pince félköríves hordóállásai, és az emeleti előtér gótikus ablaka.

1560 és 1650 között átépítették, késő reneszánsz stílusban a homlokzatot vízszintes övekre osztották, párkányokat, nagy ablakos erkélyeket építettek, s az új, kétszárnyú kapu övpárkánya alá hadijelvények kerültek. Ekkori a loggiás, árkádos udvarbelső, s az utcai nagypince középpilléres boltozatos terme. Az épületet a 16-17. században a soproni városkapitányok lakták. Vélhetően az épületben szállt meg III. Ferdinánd, mikor 1625-ben Sopronban koronázták magyar királlyá.

A török kiűzése utáni békeidőben a város magánkézbe adta, így jutott Esterházy család birtokába, s lett barokk stílusban átalakítva.

Az 1750-es években Esterházy Pál Antal a mellette álló – régóta családi tulajdonban lévő – palotával (Templom utca 4.) összekapcsoltatta, s így ez a palota-páros a 18. századi Sopron legtágasabb főúri palotája lett.

1773-ban Mária Terézia is vendégeskedett itt, megszakítva Bécsből Eszterházára tartó útját. Az épület homlokzatán, a kapu fölötti 18. századi domborműves Esterházy címer látható. A homlokzati félkörös fülkébe a máriacelli kegyszobor másolata került, melynek háttere barokk kagylódísz, Madonna ruháinak redői pedig reneszánsz stílusú faragványok.

A palota bejáratánál, jobb oldalon találunk egy emléktáblát, ugyanis Joseph Haydn, Esterházy Miklós udvari zeneigazgatója több kamarazenei koncertet is adott a palotában.