Szomszédolások - Bécs

Mária-Terézia-emlékmű Bécsben

Az osztrák főváros leglátványosabb szoborcsoportja, a két híres bécsi múzeum, a Szépművészeti és a Természettudományi neoreneszánsz épületei között álló Mária Terézia emlékmű.

A Ferenc József óhajára modern világvárossá átszabott bécsi belváros monumentális emlékműve ez, olyannyira, hogy a talpazat több mint 600 négyzetmétert foglal el a császárnőről elnevezett térből.

A Habsburg-Lotaringiai Ház „ősanyjának” emléket állító szoborcsoport 1888. májusa óta áll a Maria Theresien Platzon, manapság turisták milliói szelfiznek körülötte.

Csak maga a császárnő hat méter magas, és közel 12 tonnát nyom.

A szobor ma is Közép-Európa egyik legmonumentálisabb köztéri emlékműve.

A Habsburgok talán leghíresebb uralkodójának, a negyven évig regnáló Mária Terézia (1717-1780) emlékének szentelt szoborcsoport posztamense húsz méter magasan nyúlik az ég felé, 44 tonnás súlyából pedig csak maga a 6 méter magas uralkodónő nyom majdnem 12 tonnát.

Hogy a kolosszális súly biztosan álljon a talajon, a rezgés is „elnyelődjön”, no és spóroljanak is valamit az anyagon, a talapzat belsejét üregesre tervezték, amiben aztán állítólag Bécs megszállása alatt az oroszok tekintélyes nagyságú fegyverarzenált rejtettek el 1945-ben.

Az alkotás megrendelője Ferenc József császár volt, aki a költségek tekintetében nem spórolt, neki ugyan mindegy volt a kompozíció, hogy Mária Terézia ül vagy áll, a lényeg, hogy az emlékmű a császárnői erényeket (az igazságosság, az erő, a gyöngédség és a bölcsesség) és a birodalom hatalmának nagyságát szuperlatívuszokban hirdesse.

Így aztán Mária Terézia trónszéken ül, és egy nagyon fontos dokumentumot, a leányági örökösödésről szóló Pragmatica Sanctio okiratát tartja a kezében.

Alatta pedig áll 24 szoborlak, és azon túl, hogy a császárnő hadvezérei, tudósok, művészek, egyben a tudomány, a művészet, a háború, és a munka allegóriái is. Közöttük öten pedig magyarok.

A Habsburg-Lotaringiai ház „ősanyjának” emléket állító mű építési projektje az ötlettől a megvalósulásig 15 éven át, 1872 és 1887 között tartott.

Az alapzat mathauseni gránitból, a talapzat cseh barna szarufényes gránitból, az oszlopok pedig dél-tiroli kígyókőből készültek.

A Kaspar von Zumbush által megálmodott szoborcsoportot rendszeresen szükséges tisztítani, elsősorban a madárürülék, a por és a korom szennyezik, de a szerkezet elemeiben alapból kárt tesz az idő vasfoga is. Legutóbb 2013-ban, az emlékmű átadásának évfordulóján tisztították, mintegy 5 éves munkával. A sajtó szerint másfél millió eurót költöttek rá.

A figurákat és szobrokat speciális hálóval védik, de különleges anyaggal kell védekezni a korrózió ellen, ami különösen a lovak patájánál tett károkat. Érdekesség, hogy Mária Terézia trónszéke alatt van egy ellenőrző nyílás, így az alak belülről is hozzáférhető.

1888. május 13-án, Mária Terézia születésnapja alkalmából rendezett ünnepélyes szoboravatása Magyarországon is nagy, sőt bulvárhír volt. Léteznek korabeli fotók az uralkodó születésnapja alkalmából rendezett emlékmű ünnepélyes avatásáról, amelyek, a bécsi lapok mellett, itthon is hírt adtak a „nyájas olvasónak”, mint például az Ország-Világ.

Több tízezer vendég élvezte a ceremóniát, melyre visszajött Bécsbe Erzsébet királyné is. Ott volt Rudolf főherceg, aki azzal keltett feltűnést, hogy először mutatta meg arcát a nyilvánosságnak szakáll nélkül. A korabeli lapokból tudni, az ünnepség alatt mindössze két személyt tartóztattak le zsebtolvajlásért és nyolcan estek össze ájultan az ácsorgás következményeként, egyikük éppen az alkotó, Kaspar von Zumbush művész fia volt.