Adj uram nekünk egy kis radioaktivitást, olyant, amit magunk csinálunk!

Ki az, aki önként beülne egy közel egymillió volt feszültségű szerkezet belsejébe?  A soproni egyetem tanszékvezetője a múlt század közepén megtette – Kossuth-díjat kapott érte. 

1951. decemberében korszakos jelentőségű kísérlet zajlott a soproni egyetem Elektrotechnikai Tanszékének laboratóriumában: Simonyi Károly és csapata Magyarországon először hozott létre mesterséges atommag átalakítást, saját építésű részecskegyorsító segítségével. Mai szemmel nézve elég különös körülmények között.

A sikerhez kalandos történések sora vezetett.

Miféle lövöldözés van az egyetemen?

A gépészmérnök, fizikus – és mellesleg jogi – végzettségű Simonyi a Műegyetem Atomfizikai Tanszékéről érkezett Sopronba 1948-ban. Az egyetem katedráin ekkor tucatnyi, világszerte ismert szakember, akadémikus oktatott (közöttük Verő József, Mika József, Tárczy-Hornoch Antal, Boleman Géza ) – nem csoda, hogy Simonyi Károly is szerette volna letenni a névjegyét.

soproni-egyetem-fortepan

A soproni egyetem, 1940 – Fortepan / Somlai Tibor

Az ifjú tehetség – aki korábban részt vett a Bay Zoltán-féle Holdradar-kísérletben, és előzőleg magfizikai kutatással is foglalkozott – egyetemi kollégái segítségével részecskegyorsító építésébe kezdett. A gyakran hangos és látványos tervezési és ellenőrző kísérletek sora a soproni egyetem főépületének második emeletén zajlott. A kísérletek első éjszakáján az Államvédelmi Hatóság emberei is benéztek, mert ismeretlen volt számukra a hang forrása.

“Miféle lövöldözés van az egyetemen?” A kapus ekképpen olvasta fel nekik a tanszék üzenetét:

Tudományos prótonyokkal lüvik a porce-lányokat.”

Az évekig tartó kísérletsorozat mellett Simonyi Károly a soproni egyetem legendás pedagógusa volt – előadásain, bár katalógust soha nem tartott, rendre zsúfolásig megtelt a terem. Sokszor a lépcsőn ülve hallgatták óráit, a térdükön jegyzetelve. Mondandóját anekdotákkal, személyes emlékekkel, kultúrtörténeti példákkal és Bach zenéjével fűszerezte. Híresek voltak önkéntes szemináriumai, ahová gyakran kollégák, sőt középiskolás diákok is eljártak.

Simonyi Sopronban megírt Elméleti villamosságtan című könyvén mérnökgenerációk nőttek fel. Sokszor éjszakákba nyúlóan diktálta feleségének a kéziratokat, karjaiban a néhány hónapos fiával fel-alá sétálva, hogy a gyerek aludni tudjon az írógép zörgése mellett.

Az írógép-kopogás közben békésen szundikáló kisfiú 18 évesen hagyta el az országot, hogy később Charles Simonyi néven a Microsoftnál az Excel és a World létrehozásán munkálkodva, majd pedig  kétszeres űrturistaként világhírt szerezzen.

Charles Simonyi – vik.bme.hu 

„…ha mondjuk, apaként rá akarnék hasonlítani, nagy cipőbe lépnék…(…) Mindent tudott. Rámutatott a könyvtárára, és azt mondta: a dolgoknak legalább öt helyen – három magyar szerzőnél és két idegen nyelven – kell utánanézni a biztos válaszért. Az internet korában, egy számítógép-fejlesztőtől furcsa lehet ezt hallani, de én ma is így nézek utána mindennek.” (Charles Simonyi)

Simonyi Károly dolgozószobájában szinte mindig szólt a zene, hatalmas komolylemez – gyűjteményéből főleg Bach-ot hallgatott. Soproni házában – az Alsólövér utca 29 -ben – gyakran összegyűlt a város művészetek iránt vonzódó tudóscsoportja.

Simonyi 1948-tól 1952-ig élt Sopronban, egyébként a Sopronhoz közeli, Egyházasfalun született.

A falu plébánosa nagyon szeretett, sokat lábatlankodtam körülötte. Megtanított ministrálni, aminek óriási előnye volt, hozzászoktatott a latin szövegmondáshoz, megtanultam a szavakat, a kiejtésüket…  És közben ott volt ez a csodálatosan szép könyv, a misekönyv.” 

A szülőföld, a Sopron vármegyei Egyházasfalu plébánosa segített abban is, hogy a sokgyermekes, szegényparaszt családba született tehetséges fiú a fővárosi rokonokhoz kerüljön, és tanulhasson. A pártfogó nagybácsi Simonyi-Semadam Sándor volt, aki néhány hónapig Magyarország miniszterelnökeként kormányával a Trianoni békeszerződés aláírására kényszerült. Később az ő kérésére változtatta vezetéknevét Simonyira az eredetileg Semadam Károlyként anyakönyvezett fiatalember.

simonyi-csalad

A Simonyi család. Balról Charles, édesanyja, édesapja és Tamás testvére – origo.hu

Testvéreim és édesanyám körében értettem meg igazán, hogy a szakmán kívül eső lényeges kérdésekben a józan, értelmes ember pontosan annyit ér, mint a legtanultabb fő. Szakmáról természetesen nem vitáztunk.

“Ők tudták, hogyan, mikor kell vetni a gabonát, én meg gyorsítót tudtam építeni.”

Kilőtt orosz és német tankokból építették

A gyorsító megépítése nem volt egyszerű feladat: a műegyetemi berendezések, tervrajzok, jegyzőkönyvek nagy része megsemmisült a világháborúban. Simonyi néhány alkatrészt mégis át tudott menteni Sopronba: ezek egy részét kis húzós kocsira tette, kivitte a vasútállomásra, majd vonattal vitte tovább. A szigetelő oszlopok teherautókkal érkeztek a Zsolnay Porcelángyárból.

Simonyi munkáját a városból is többen segítették, a gyorsító felső rézgömbjét például Renner Kálmán soproni rézműves, szobrász, kiváló éremművész készítette. A vas alkatrészeket pedig a soproni erdőkből szerezte be a tanszék mindentudó laboránsa, a lakatos végzettségű Horváth István. Ő ezermesterként minden lehetetlent megcsinált, még ahhoz a generációhoz tartozott, akik a mesterlevélért végigvándorolták Európát. A Sopron környéki erdőkben kilőtt tankokat trancsírozta szét két segédjével, hatalmas raktárának jelentős részét a háború alatt kilőtt orosz és német tankokból gyűjtötték össze.

“Azután egyszer úgy jöttek vissza, hogy kezük, fejük be volt kötözve. Egy T–34-esből szereztek anyagot, s közben belelángvágóztak az acéllemez túloldalán lévő gránátba. Szerencséjükre közöttük állt a gyorsítóba szánt fémlemez.”

Simonyi hajnalig kuporgott a fémgömb belsejében

Simonyi az alig 75 cm magas „gömbbe” mászott fel – kezében mérőműszerével – 1951. december 22-én este 8 óra körül.

simonyi-fele-reszecskegyorsito

Fizikai Szemle 2003/2.

Bezárták, becsavarozták, majd gondosan elsimították a fémelektróda felszínét, azután lassan feszültség alá helyezték. A professzor hajnalig kuporgott a szerkezet (elektróda) belsejében, hogy mérésekkel igazolhassa a kísérlet sikerét. Nem érezte magát veszélyben, a radioaktív izotópoktól sem félt, s a nyakát tette rá, hogy ott nulla az elektromos térerősség.  

Azon imádkoztunk: adj uram nekünk egy kis radioaktivitást, olyant, amit magunk csinálunk!

„Mentek föl a feszültséggel, én időnként kikiabáltam a fémgömbből, végül elérték a háromnegyedmillió volt feszültséget. Este nyolckor másztam be a helyemre, másnap reggel négykor kecmeregtem ki onnan. A gyorsítás sikerült, a magreakció megtörtént.”

1951. december 23-án hajnalban sikeres magreakciót jeleztek a detektorok. Az akkori viszonyokra jellemző, hogy az eredményről rögtön tudomást szerzett a Hadügyminisztérium.

Mivel a miniszter a magyar atombomba lehetőségét látta ezekben a kísérletekben, már 1952. január 6-án Pestre költöztették a berendezést, és vele együtt a tudósokat. A kísérletek a Központi Fizikai Kutató Intézet (KFKI) csillebérci laboratóriumában folytatódtak, a soproni részecskegyorsító továbbfejlesztésével.

simonyi-fele-reszecskegyorsito

A Simonyi-féle 1 millió voltos Van de Graaff típusú elektrosztatikus részecskegyorsító -wikipédia

Az első, Sopronban épült 700 KV-os feszültségre, protonok gyorsítására alkalmas változatot 1952-ben a KFKI Atomfizikai Osztályán átépítették. Ezzel az elérhető feszültséget 1 millió voltra növelték és elektronok gyorsítására alakították át. Elsősorban atomfizikai kutatásra használták, de végeztek vele ipari célú, nagyenergiájú röntgen besugárzásokat is. 

Simonyi Károly élete maga a huszadik század: volt hadifogoly a háborús években, támogatott és megbecsült kutató a szocializmus idejében, tiltott, indexre tett egyetemi tanár 1956 után, végül rehabilitált tudós, akiről csillagot neveztek el az Andromeda-galaxisban. Előadásainak latinul elmondott kezdőmondata szállóige lett:

“Kezdetben valának a Maxwell egyenletek, és ezek alapján alkotta meg Isten az eget és földet.”

simonyi-karoly

Simonyi Károly (1916. október 18 – 2001. október 9.) – wikipédia

Munkásságát a Magyar Nemzeti Örökség részévé nyilvánították 1998-ban. Nevét Sopronban az egyetem Simonyi Károly Műszaki, Faanyagtudományi és Művészeti Kara őrzi.

Felhasznált források:
Staar Gyula: “Iszonyú rendet vágtam” – Természettudományi és tudománytörténeti dokumentumok, Kostka Pál: Simonyi Károly gyorsítói – Fizikai Szemle 2003./2., A soproni részecskegyorsító – Természet Világa 132. évf. 12. szám, Simonyi Károly – wikipédia
Nyitó fotó – Simonyi Károly előadás közben az 1970-es években. Forrás: mno.hu, Ürmössy Károly.
Írásunk először 2018. szeptemberében jelent meg blogunkon.

Ausztriában beindult a vakcinaturizmus

Sopronba fogászati ellátás céljából érkeztek külföldiek, főképp osztrákok. Aztán jött a világjárvány és az orvosi turizmus megszűnt. Most azonban épp a Covid ad újabb löketet az egészségügyi célból történő utazásoknak, alakul egy új műfaj: a vakcinaturizmus. Ausztriában már indul is.

Instagram