A csodás Belvedere palota
Az osztrák főváros egyik legszebb palotája a Belvedere, impozáns parkjával méltán Bécs dísze. Az UNESCO kulturális világörökség alatt álló palotában látható Ausztria egyik legértékesebb műgyűjteménye és a világ legnagyobb Gustav Klimt-festménygyűjteménye.
Azt azonban kevésbé tudjuk róla, a világ egyik első nyilvános múzeuma is. A Belvedere mint építészeti épületegyüttes és mint múzeum a hatalom és a reprezentáció terén is meghatározó szerepet játszott az idők során: udvari ünnepségek díszleteként, királyi rezidenciaként, valamint az 1955-ös osztrák államszerződés aláírásának helyszínéül is szolgált.
A Belvedere 2023-ban ünnepli 300. születésnapját: ugyanis 1723-ban, tíz évnyi építkezés után készült el a felső palota.
A Belvedere-nek, szép kilátásnak elkeresztelt palotát a fegyelmezettségéről és merész döntéseiről híres Savoyai Jenő (1663-1736) császári hadvezér (Buda felszabadítója) építtette, aki 72 évesen fejezte be kalandos életét. Miután utód és örökös nélkül halt meg, a csodálatos építmény kicsit később Mária Terézia tulajdona lett. Savoyai a mintegy három évtizednyi császári szolgálat alatt, nem csak hercegi címet, hanem mesés vagyont is szerzett. Mindennek igencsak szép megtestesülése a két palotát magába foglaló Belvedere és a barokk tájépítészet mesterművének számító csodálatos park, mely Savoyai gazdagságát, hatalmát és bölcsességét volt hivatott hirdetni.
Adventi díszkivilágításban 2022. karácsonyán
Az egykor Bécs város határain kívülre eső palotaegyüttes kissé szerényebbnek tűnő, barokk kastély formáját mutató épülete, az Alsó-Belvedere volt a hercegi lakópalota, valójában nyári rezidencia, a Felső-Belvedere pedig az ünnepi reprezentációs események helyszíne. Első látásra is könnyen meg lehet különböztetni őket. A két épületet összekötve pedig egy hatalmas teraszos kertet hoztak létre, szfinx- és mitológiai lényeket ábrázoló szobrokkal.
Savoyai Jenő herceg a tudománynak és a művészeteknek is hódolt, hatalmas könyvtárat és képtárat gyűjtött, ám hadvezér lévén, jobbára harci táborokban élte az életét. Savoyait a Habsburgok egyik legnagyobb hadvezéreként és a hadtörténet egyik lángelméjeként tartják számon, aki bravúros módon a kontinens minden pontján győzelemre vezette hadseregét. S bár alakjának hazai megítélése ellentmondásos, tény, hogy hadvezéri képességei nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy 150 évnyi keserves hódoltság után a törököt sikerült kiszorítani Magyarországról.
Savoyai Jenő herceg a kastélyt Johann Lucas Hildebrandt építésszel terveztette meg, s a palota 1714 – 1723 között meg is épült. Igaz, a mesés Sala terraná-t statikai okokból Hildebrandt időközben újra építette. Impozáns és grandiózus lett, akárcsak a francia királyi kastélyok – bár meglehet, ez a hasonlítani akarás nem véletlen. A gyermekkorában növésre kicsi és vézna Savoyaról közismerten az a pletyka járta, hogy a Napkirály törvénytelen gyermekeként látta meg a napvilágot.
Az idős Savoyai nem ebben a gyönyörű kastélyban, hanem a bécsi Himmelpfortgasse-i palotájában hunyt el. Halála után a Belvedere-ben Mária Terézia és fia, II. József rendezett be galériát, tulajdonképpen a császári gyűjtemények kaptak itt helyet 1781-től. Ezzel a Belvedere valóban a világ egyik első nyilvános múzeuma, galériája lett. A gyűjtemény vagy 100 évig lakott itt, aztán átkerült az osztrák szépművészeti, a Kunsthistorisches Museumba, amikor az megépült.
Később ismét híres lakója lett a palotának, Ferenc József a trónörököst, Ferenc Ferdinándot költöztette ide. Ő a szarajevói merényletig lakott itt, ezután a Belvedere ismét múzeum, pontosabban az Osztrák Képtár otthona lett.
Ma a Felső-Belvedere képtárban az osztrák művészet legjelentősebb alkotásait tekinthetjük meg, közöttük a Klimt művek (például a Csók és a Judith című festményt) mellett Egon Schiele és Oskar Kokoschka mesterműveit.
A palota történelmi események színhelye is volt, a Felső-Belvedere híres márványteremét (Der Marmorsaal) az 1955 májusában Ausztria semlegessé válásáról és függetlenségéről szóló nyilatkozat aláírása tette világhíressé.
Ennek a teremnek magyarországi vonatkozásai is vannak: itt írták alá az első- (1938) majd 1940-ben a második bécsi döntést. Ennek értelmében a Felvidék egy része, Székelyföld, valamint Észak-Erdély visszakerült az anyaországhoz, amiért később nagy árat kellett fizetnünk. De ez szerencsére már nagyon régen volt.
elmenynektek.hu
