A Lánchíd Széchenyi érdeme, de soha nem kelt át rajta

A Széchenyi István által megálmodott Lánchíd az ország és Budapest egyik leghíresebb nevezetessége, amely korának legkiemelkedőbb műszaki alkotása volt. A hídépítés műszaki, gazdasági problémáinak megoldása, az előkészítéstől a megvalósításig az ő érdeme és munkásságának eredménye, de végül a megépült hídon a “legnagyobb magyar” soha nem kelt át.

Széchenyinek 1820 telén édesapja temetésére kellett utaznia Bécsbe, azonban a jégzajlás megakadályozta átkelését a Dunán, ekkor írta naplójába ezeket a sorokat 1821. január 4-én:

„… egyévi jövedelmemet fordítom rá, ha Buda és Pest közt híd épül […]
Az a gondolat, hogy hazámnak fontos szolgálatot tettem, majd bőségesen kárpótol.”

A Duna vizén átívelő híd ötlete már korábban megszületett, de úgy gondolták, hogy biztonságos átkelőt technikailag lehetetlen megépíteni. Tartottak a folyó nagy vízhozamától és sodrásától, sőt azt is gondolták, hogy egy ilyen építmény árvizeket okozhat majd. Széchenyi Istvánnak azonban határozott elképzelései voltak, mivel angliai körútja során konzultált a kor legnevesebb mérnökeivel. A “Hídember” barátjával, gróf Andrássy Györggyel járt tanulmányúton Angliában.

Széchenyi 1832-ben megalapította a Hídegyletet, és megpróbálta megszerezni a leggazdagabb magyar vállalkozók anyagi hozzájárulását. Sikerült is, így megfelelő mennyiségű tőkével elindulhatott az építkezés, amely tizenháromszor annyi pénzbe került, mint a Nemzeti Múzeum. Széchenyi felkérte Sina György bécsi bankárt, hogy vállalja el az építkezés pénzügyeinek intézését, aki 1837. februárjában elfogadta a megbízást, és megalapította a Lánchíd Részvénytársaságot.

William Tierney Clark angol mérnök 1839-ben három tervet mutatott be, ezek közül a Nákó-ház (ma a Gresham-palota áll a helyén) vonalában álló, 380 méter hosszú változatot fogadták el.

Clark szerint a híd „építése több nehézségbe ütközött, mint bármely építményé a világon”.

Az első cölöpöt 1840. július 28-án verték le a budai mederpillérnél. Csak ez a munka két évig tartott, pedig állítólag egyszerre nyolcszáz ember is dolgozott rajta.

Barabás Miklós: A Lánchíd alapkőletétele / wikipedia

A Lánchíd Pesti pillérének alapkőletételére aztán 1842. augusztus 24-én került sor József nádor és az ország előkelőségei jelenlétében.

Habsburg Károly főherceg „ragaszhányókanállal a kőre ragaszt vetett” és egy fakalapáccsal hármat ütött rá. Ugyanezt tette József nádor, az országbíró, az esztergomi érsek, a főtárnok, Széchenyi István, William Thierney Clark mérnök és a hídépítés vezetője, Adam Clark is.

A délután 5 órától este fél 7-ig tartó alapkőletétel alkalmából a Pesti Hírlap beszámolója szerint „tömérdek nép lepé el az utcákat és az úton lévő házak ablakait és karzatait”.

Barabás Miklós vízfestményei az épülő hídról, 1841-ből, majd 1843-ból.

A Lánchidat végül 1849. november 20-án Haynau császári főparancsnok adta át, Pest és Buda polgárai gyalogosan már másnap átmehetettek rajta.

Széchenyi István nem volt jelen az átadáson és soha nem ment át az elkészült hídon, mert még előtte elmegyógyintézetbe került.

A híd megépítésének teljes költsége 6, 575 millió forintot tett ki, 380 méter hosszú, 14.5 méter széles és 2146 tonna súlyú lett, építése idején a világ egyik legkorszerűbb függőhídja volt. 1876-ig, a Margit-híd felépüléséig a Lánchíd adta a főváros két partja között az egyetlen szárazföldi útvonalat.

A híd 1899, az átadás 50. évfordulója óta viseli a Széchenyi Lánchíd nevet.

lanchid
Széchenyi Lánchíd a Széchenyi István (Ferenc József) tér felé nézve, háttérben a Gresham-palota. A felvétel 1894-ben készült. Fortepan / Adományozó Kiss László / Dabasy Fromm Géza felvétele.
lanchid
Fotó: Fortepan: Széchenyi Lánchíd a budai hídfőtől nézve. A felvétel 1873-1880 között készült / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei