Rust (Ruszt)

Ruszt amúgy is szép helyen fekszik: egyfelől a ruszti hegyvonulat mentén lévő szőlőskertek, másfelől pedig a széles nádövezettel körülvett Fertő tó határolja.

Ruszt óvárosa évszázadok óta érintetlen, s ennek okán az Európa Tanács modellvárossá nyilvánította 1975-ben, a Műemlékgondozás Nemzetközi évében. Gyönyörű polgárházai reneszánsz és barokk stílusúak.

A kitűnő állapotban megőrzött homlokzatok, csodaszép ablak- és ajtókeretek, erkélyek, címerek és stukkódekorációk adják az óváros különleges hangulatát. A település is 2001 óta része a Fertő-Neusiedler See kultúrtáj UNESCO világörökségnek.

A szőlő és bor alakította évszázadokon keresztül a település történelmét, már 1479-ben borkereskedelmi privilégiumot kapott. A Rust körül ma is mintegy 380 hektárnyi szőlőtermő terület található. Neve is utal a borászatra, hiszen a város régi magyar neve a szilfa elnevezésből keletkezett Szil, ennek fordítása a német rust. A nemes nedűt kiváló minőségű szilfahordókban tárolják.

1524-ben Habsburg Mária „különös királynéi kegybül”  vám- és adómentes kiváltságot adott a rusztiaknak, akik innentől minőségi boraik hordóira a város kezdőbetűjére utaló „R” jelet égették. Az 500 éves, hosszú lábú „R” betű a minőségi ruszti bor jele, ma is megtaláljuk a védjegyet a palackok címkéjén, dugóján. Valódi borkülönlegesség az édes ruszti aszú, az Ausbruch.

Nem véletlen, hogy az óvárosban, a történelmi légkörű Seehof-ban kapott helyet az Osztrák Borakadémia Központja.

A település központjában találjuk a magaslaton fekvő, egykori középkori plébániatemplomot, a Fischerkirche-t (Halásztemplom). Rusztot, mint fontos vásárhelyet 1612-1614-ben vették körül bástyákkal kialakított fallal, amely még ma is jórészt fennmaradt. A város 1681-ben kapott szabad királyi város rangot a soproni országgyűlésen, I. Lipót császártól.