• Nagylózs

    szent-istvan-temetokapolna-nagylozs

Szent István temetőkápolna – Nagylózs

Mint a falusi román kori templomok, a nagylózsi Szent István temetőkápolna is egyetlen síkmennyezetes, nyeregtetős, téglalap alaprajzú hajóból és félköríves boltozott szentélyből állt.

A templomot a 11. század végén építhették, de mindenképpen a 13. század előtt. Annyi bizonyos, hogy 1083, azaz István király szentté avatása után, mivel az ő tiszteletére emelték.

Nagylózs község Győr-Moson-Sopron megye nyugati szélén, a Fertő tótól délre, a Kisalföld síksága és a nyugati dombvidék találkozásánál fekszik. Már a rómaiak is lakták, első írásos említése 1264-ből való. Ebben az időben kaphatta a Lous, azaz Lózs nevet.

A Szent István temetőkápolna építéséről egy helyi monda szól:

Szent László király a kíséretével járta a vidéket, mely ekkor még királyi birtok és híres szőlő-termő vidék volt. A király útja a szüretelő jobbágyok mellett vezetett, akik tiszteletére abbahagyták a munkát és némán, meghajolva köszöntötték őt. László király nem értette, hogy miért némák. A felemelt fejek láttán aztán igencsak meglepődött, mert a jobbágyok szája ki volt peckelve kis botocskákkal. Mint erre fény derült, azért, hogy egyetlen szem szőlőt meg ne ehessenek.

A király haragjában büntetésül egy Szent István tiszteletére emelendő templom építésére kötelezte a földesurat, hogy ezzel vezekeljen kegyetlen tettéért.

A templom egyedülálló jellegzetessége, hogy a felmenő falak kis, szabálytalan kőlapokból, úgynevezett halszálkakötéses technikával készültek.

Főhomlokzata délen lehetett. Itt nyílott az egyszerű, félköríves bejárat, felette pedig három félköríves, tölcséres résablak. A hajó északi oldalán két résablak ma is megtalálható, ami a korabeli templomoknál nagyon ritka.

Forrás: nagylozs.hu