Látnivalók az Őrségben

Egy igazán kapitális látnivaló az Őrségben

Csupán egyetlen bikának volt köszönhető, hogy a kontinens legnagyobb testű szárazföldi emlőse, a hegyvidéki (kaukázusi) vérvonalat őrző európai bölény megmenekült a kipusztulástól. De hogyan került bölény az Őrségi Nemzeti Parkba?

A nagy túlélő

Miután az ember ezt a böhöm nagy állatot a vadonból teljesen kipusztította, a múlt század első felében mégis össze tudtak szedni néhány példányt vadasparkokból és állatkertekből. A fajtamentésnek és visszatelepítésnek köszönhetően hazai parkokban is vannak már, igaz nem olyan különlegesek, mint az Őrségben látható bölények.

A bölények egy elektromos kerítéssel leválasztott területen, Szalafő-Pityerszernél (ahol amúgy is kötelező körülnézni) a skanzen, az Őrségi Népi Műemlékegyüttes mögötti elkerített területen, egy bemutatóhelyen tanyáznak.

Az európai bölény a kontinens nyugati felén régen kipusztult, az elmúlt évszázadokban már csak a Kárpát-medencében, Erdélyben és a Kaukázusban fordult elő. A 18. századig, főképp királyi kiváltságként, vígan vadászták őket. Az utolsó „magyar” bölényről annyit tudni, hogy Erdélyben, 1762-ben ejtették el.

A bölénynek két alfaja van, szabad szemmel talán nem látható különbséggel: az egyik a hegyvidéki (kaukázusi) a másik pedig a síkvidéki. Az utolsó hegyvidéki bölényt a Kaukázusban lőtték ki, legalábbis egy ideig így gondolták.

A kilőtt egyeddel gyakorlatilag végérvényesen ki is pusztult volna a kaukázusi-hegyvidéki bölény, azonban egyetlen szerencsés bika mégis megúszta a dolgot. Ez a bika a faj megmentésére szervezett program keretében aztán három síkvidéki tehenet fedezett, tőlük származnak a hegyvidéki vérvonalat örökítő egyedek.

Az őrségi bölények attól nagyon különlegesek, hogy az egyetlen kaukázusi-hegyvidéki bika utódaitól származnak.

Ezeket a példányokat a szlovákiai Kistapolcsány bölény-vadaskertjéből hozták át 2017-ben az Őrségbe. A tizenegy egyed – kamionokon való, altatásban történt átszállítása valószínűleg a legnagyobb bölényszállítási akció volt ebben az időszakban Európában. A tizenkettedik (síkvidéki) bölény pedig itthonról, a Kőrös-Maros Nemzeti Parkból érkezett.

A bölények persze nem mindig tanyáznak a bemutatóhelyen. Általában jó nagy területet bejárnak a nemzeti parkban, ebből következik a hasznuk is: a tájat a taposásukkal és táplálkozásukkal folyamatosan gyűrik, alakítják. A fás szárú növényeket eszik, kiritkítják a zárt erdőket, tisztásokat hoznak létre. A taposásukkal, a fák kidöntögetésével a talaj felszíne is megváltozik, olyan élőhelyek alakulnak ki, melyet csak a bölények tudnak létrehozni.

Visszatelepítésük ezért volt hasznos a nemzeti park számára.

Fotók frissítve: 2024. augusztus