Fertőboz története

Egy időben a Nádasdyak voltak Boz urai, ezután a falunak 270 éven keresztül a Széchényi család lett a birtokosa. Fertőboz hírneve és a látnivalók is jórészt a Széchényiekhez köthetők.

A 18. század elejétől a szőlőművelés adta az itteniek megélhetését, elsősorban a faluba betelepített németek hatására. Mária Terézia, és maguk a Széchényiek is telepítettek be Bozra német ajkú lakosokat.

1811-12-ben Széchényi Ferenc, Széchenyi István édesapja építtette a Nagycenkre nyíló út kezdetén a hegyoldalba vájt borospincéket, amelyek ma is használatban vannak, ekkor alapították meg a Bozi Borüzéri Rt.-t is. Mivel ebben az időben a Fertő tóban bőven volt víz, 1832-ben Széchenyi István alakította ki a bozi fürdőtelepet és egy hajókikötőt is tavon. Olyan közkedvelt lett, hogy Sopronból napi háromszor omnibusz szállította a vendégeket. 1855-ben a Hollinger Bade – Austalt fürdőintézet és szálloda is épült hozzá. A Fertő tó elapadásával azonban a fürdőtelep és a kikötő is a tönkrement, ma már nyoma sincs.

A Trianont követő 1921-es népszavazás során a falu lakói – annak ellenére, hogy a lakosság 80 százaléka német ajkú volt – Magyarország mellett szavaztak. Szomorú tény azonban, hogy a második világháború után az 580 német nemzetiségű lakosból 464-et erőszakkal kitelepítettek.

Fertőboz község vasútállomásán 1945-ben hat hétig állomásozott az aranyvonat, a Magyar Nemzeti Bank 30 tonnányi aranytartalékával megrakodva. A vonaton a 400 főnyi banki alkalmazotton és az aranyon kívül sok veretlen pénzérme is volt. A szerelvényekből nem vitték tovább a veretlen érméket rejtő vagonokat, ezeket bombatalálat érte. Az itt élők sokat megtaláltak, ezért az érméket „bozi pengő”-nek is nevezik.