Egy csodálatos síremlék a nagycenki hársfasor végén

Ez a gyönyörű, vörösgránitból készült síremlék a nagycenki kastélytól a Fertő-tó felé vezető, több mint két kilométer hosszúságú Széchenyi-fasor végén, a tavat szegélyező fertőbozi dombok fokán áll. A világutazó Széchenyi Béla gróf és gyermekágyi lázban elhunyt fiatal felesége, Erdődy Hanna grófnő emlékét őrzi.

Béla gróf Széchenyi István idősebb fia volt, akit már nagyon fiatal korában lelkesítettek a kalandos utazások és életveszélyes vadászatok, de talán mégis másképp alakult volna az élete, ha a fiatal Erdődy Hanna grófnő szülése nem fordul tragédiába.

A grófnő Bécs egyik elragadóan bájos, ünnepelt szépsége volt. Szerelmük mindössze két évig tartott, a fiatalasszony a szülést követően, háromnapos szenvedés után, 26 éves korában elhunyt. Az egyébként életvidám grófot mélyen lesújtotta az esemény, a következő éveket az asszony síremlékének tervezésére fordította. Az emlékezet szerint, a gróf további élete bánkódás és gyász volt, soha nem nősült újra.

Úgy tartják, bármerre is utazott a világban, amulettjében mindig magával hordozta a felesége arcképét.

Sírfeliratukon ez a szöveg olvasható: „Legyenek oly boldogok a túlvilágon, amint egymást az életben hőn és hűn szerették.”

Széchenyi Béla 1877- ben indult el „Belső Ázsia és Tibet kifürkészésére”indított expedíciójára, melynek tudományos igényű feldolgozása világhírt hozott számára, a beszámolókban leírt geológiai és őslénytani adatokat ma is forrásként használják. A Magyar Tudományos Akadémia Tiszteletbeli tagjává választották.

Két gyermekét, Hanna és Alice grófnőket nagy gonddal nevelte, idős korában együtt tettek hosszú utazásokat Európába és Észak Amerikába.

A szarkofág alakú síremléket Kundmann Károly bécsi szobrász készítette, vörös svéd gránitból.

Kundmann szobrászművész, a bécsi művészeti akadémia tanára volt. Gyönyörű alkotásai ma is láthatók Bécsben, például a Szépművészeti Múzeumban. Ő készítette a Szent-István templomban látható Grillparzer szobrot és a törökverő-emlék főalakjait.

A síremléket díszítő domborműveken maga a grófnő, Erdődy Hanna is látható. Az allegorikus alakok a hit, a szeretet és a remény megtestesítői.

A híres nagycenki hársfasor

A híres hársfasor a Széchenyi-kastély barokk kertjének folytatásaként, a mai országút túloldaláról indul, és a fertőbozi dombsor gerincéig húzódik. A fákat Széchényi Antal és felesége kívánságára ültették az 1700-as évek közepén. Ez a kettős fasor egyike a legkorábban védetté nyilvánított területeknek, 1942-ben a Magyar Királyi Földmívelésügyi Minisztérium rendeletben tette védetté.

Több mint két kilométer hosszan, több mint 600 fát ültettek el itt, úgynevezett alle verte-ben. A két fasor között 12 öl távolság, kicsivel több, mint 22 méter szélességben gyepmező húzódik, melyet a források szerint nem lovaglásra, hanem sétaútként használtak. A lovaglás és a kocsikázás a két oldalt húzódó úton zajlott. Az első hazai katonai felmérésen a hársfasort már ábrázolták, és 1783-ban felrajzolták a térképre.

A fák telepítésével egy időben a fasor végén egy ligetet is létrehoztak és egy remetelakot is építettek ide, amit az emlékezet szerint az 1900-as évek elején bontottak el.