Bécs – Magyar emlékek

Magyar Királyi Udvari Kancellária – Magyarország Bécsi Nagykövetsége

Szinte minden Bécsről készült útikönyv elsőként említi, hogy a művészettörténészek és diplomaták egyöntetű véleménye szerint a magyar a legszebb külföldi képviselet Bécsben.

Ha Bécs történelmi belvárosában sétálunk, a Bankgasse 4-6 szám alatt álló kivételes épületre feltétlenül vessünk pillantást, eltéveszteni sem lehet: a magyar zászló ott lengedezik az épület frontján.

Tény, hogy a palota a legértékesebb külföldi magyar ingatlanok egyike. A 18. század óta magyar állami tulajdon, jelenleg Magyarország ausztriai nagykövetsége működik benne. Lentebb leírjuk, merre sétáljunk Bécs belvárosában, hogy láthassuk.

becs-kiralyi-kancellaria

“E helyről intézték közel másfél évszázadon át Magyarország sorsát” – írja Jókai az Élet komédiásaiban.

A palotát 1747-ben gróf Nádasdy Lipót kancellár vásárolta meg a magyar királyi udvari kancellária számára. A kancellária intézményéről tudni érdemes, hogy egyedüliként állt – közvetlen és folyamatos – kapcsolatban az uralkodóval. A kancellár tisztséget egy ideig püspöki rangú egyházi személyek, később pedig már előkelő magyar családok férfiúi viselték.

A palotát eredetileg Fischer von Erlach (“magyar királyi építész”) tervei szerint a Strattmann család számára építetették 1692-ben. Később a Windischgrätz családhoz került, ezért nevezik Strattman-Windischgrätz palotának is. Valójában két épületről van szó, melyet összeépítettek. Érdekeség, hogy a 4. szám alatti épület tulajdonosai között volt Jurisich Miklós, Kőszeg várának hős védője is.

A királyi kancellária Mária Terézia számára is fontos volt. A Magyar Királyság kitüntetett helyet foglalt el a Habsburgok értékrendjében, hiszen Mária Terézia hatalmát és birodalma fennmaradását köszönhette a magyar rendeknek, akik az osztrák örökösödési háborúban jelentős segítséget nyújtottak számára.

Ahhoz, hogy a vásárlást követően az előkelő főúri palota a kancelláriai hivatal céljaira is alkalmassá váljon, jelentős átalakításra volt szükség, amelyre 1767–68-ban került sor. A palota felújítását a Mária Terézia feltétlen bizalmát és támogatását élvező, 1762-ben királyi kancellárrá kinevezett gróf Esterházy Ferenc (1715–1785) intézte, akit bécsi udvari körökben csak „Quinquin” becenéven emlegettek. (Kis kitérővel, de muszáj megjegyeznünk, ma is kapható egy ilyen elnevezésű, Esterházy birtokról származó rozé bor.)

A palota belső terei (máig híres) rendkívül reprezentatív kialakítást kaptak: a pazar rokokó enteriőrök a kor legdivatosabb dekorációs mintáit követték (stukkók, gobleinek, aranyozott bútorok), sok tekintetben hasonlítják a schönbrunni palota belső kialakításához. Az átalakítási munkálatok során kissé megborult a tervezett költségvetés is, a felújítására az uralkodó eredetileg negyvenezer forintos keretet hagyott jóvá, ám a költségek ennek végül a hétszeresére emelkedtek. Szó, mi szó, tény, hogy Esterházy elsőként a magánlakosztálya berendezését igyekezett fényűzővé tenni.

Az átalakítás során a palota két helyiségét különleges festészeti dekorációval díszítették, melyek ma is láthatóak.

Az egyik a kancellária tanácsterme (Ratssaal), ahová 1768-ban a kor ünnepelt mestere, Franz Anton Maulbertsch a Szent István-rend megalapítását ábrázoló allegorikus mennyezetképet festett: sok helyen lehet látni ezt a képet, pontosabban másolatát, középütt Mária Terézia baldachinos trónon ülő alakjával.

Mária Terézia idejében ügyesen használták fel a műalkotásokat az uralkodói propaganda céljaira. Így a kancellár fogadószobájába (Audienzzimmer) szintén az uralkodót dicsőítő, történeti tárgyú képsorozat készült. A terem nevét a 18. századi Magyar Királyság koronázó- illetve fővárosáról, Pozsonyról kapta, ahol Mária Teréziát 1741-ben magyar királlyá koronázták.

A hat kéből álló sorozat különlegessége és érdekessége, hogy 30 évvel a koronázás után készült, s mégis vizuálisan valósághűen rekonstruálták a koronázás egyes stációit. Úgy tudni, ezeket a festményeket maga Mária Terézia rendelte meg és fizette is ki magánpénztárából.

Ami a kancellária intézményének sorsát illeti, ez 1848-ban megszűnt, az ügyek a felelős magyar minisztériumhoz kerültek át. Az 1848-49-es forradalom kitörése után a császári hadsereg vette birtokba az épületet. Az 1867-es kiegyezés után azonban újra magyar intézmény, a Király Személye Körüli Minisztérium rendezkedett be a palotában.

A Monarchia összeomlását követően már a magyar nagykövetség munkatársai dolgoztak az épületben, de az intézmény 1938-ban, Ausztria német megszállását követően “csupán” főkonzulátus lett. Bruno Kreisky kancellár – az osztrák-magyar politikai közeledést meghozó – 1964-es budapesti látogatása után a diplomáciai kapcsolatokat újra nagykövetségi szintre emelték.

A palotában 1944-ben a brit légibombák súlyos károkat okoztak, ezeket azonban az 1948-ig tartó rekonstrukcióval rendbe tették. A németekkel menekülő nyilasok az értékes rokokó és klasszicista berendezés nagy részét elvitték, mindenestre a pad, amelyen állítólag Mária Terézia a palotában tett első látogatásakor egy pohár vizet megivott, biztosan nincs már meg.

Az épületet 1997-ben újították fel.

Hol találom?

Akár a Rathaus Platz környékén, akár a Volksgartenben járunk, néhány perces sétával elérjük a Bankgasse utcát. Szinte a Burgtheater szomszédságában áll. A Hofburgból is érdemes átsétálni ide, esetleg Herrengasse-i kitérővel, ahol Széchenyi István szülőházát is megnézhetjük kívűlről.