– Magyar emlékek Bécsben –

Munkácsy Mihály csodálatos freskója Bécsben

Bármiért is keressük fel az osztrák fővárosban a Művészettörténeti (Kunsthistorisches) Múzeumot, mindjárt az első, amit látnunk kell, az az épület kupolacsarnokát díszítő, lenyűgöző mennyezetkép, Munkácsy Mihály a Reneszánsz apoteózisa (megdícsőülése).

A festmény a kupolához vezető főlépcsőház mennyezetén látható, Munkácsy egyik leghíresebb és legnagyobb méretű alkotása. Nagy szerencséje volt azoknak, akik 2018-ban jártak a múzeumban, ekkor ugyanis egészen közelről is meg lehetett nézni. Gustav Klimt halálának 100. évfordulója alkalmából felállványozták a kupolacsarnokot, hogy erre felkapaszkodva lehessen szemügyre venni a boltívek között húzódó Klimt festményeket a magasban, innen már csak egy karnyújtásnyira volt Munkácsy Mihály mennyezetképe.

A Reneszánsz apoteózisa a bécsi magyar emlékek egyik legértékesebbike, ráadásul a világ egyik leggazdagabb múzeumában.

A Kunsthistorisches Museum csarnoka.

Amikor Ferenc József császár óhajára az 1850-es évek végétől tokkal vonóval lebontatták a régi bécsi városfalakat, hogy helyén felépítsék a Ringet, valami nagyon újat, modern várost akartak létrehozni. A tervek láttán állítólag még maga a császár is megrökönyödött: Es wird schrecklich viel kosten! – Ez rémesen drága lesz! – mondta.

Ám minden pénzt megért, miután Bécs nagyvilági várossá alakításának tervében előkelő helyet kapott a gondolat, hogy a Ringen olyan múzeumi épületeket emeljenek, melyek kellő pompával és méltóképpen reprezentálják a Habsburg birodalom nagyságát, és ahol a nagyközönségnek is meg lehet mutatni a császári gyűjteményeket és világhírű értékeket. 

Ebből a grandiózus városrendezési tervből született Bécs egyik legimpozánsabb terén, a Mária Terézia téren a két egymásnak forduló, az olaszországi reneszánsz látványvilágát megidéző épület, Európa egyik leggazdagabb gyűjteményeit őrző Szépművészeti és Természettudományi Múzeum.

A Kunsthistorisches Museum, előtérben a Mária Terézia emlékmű.

kunsthistorisches- museum- wien

A Kunsthistorisches Museum csarnoka a Theszeusz szoborral. 

Munkácsy több szállal kötődött Bécshez. 1865-ben szegény diákként iratkozott be a bécsi Képzőművészeti Akadémiára, ám fél év múlva ki is zárták – nem volt miből fizetni a tandíjat. Később visszatért, 1878 szeptemberében – már a nemzetközi sikerek közepette – megválasztották az akadémia tiszteletbeli tagjává, majd a Krisztus a pilátus előtt című képét ki is állították a Künstlerhausban. Az 1882-ben megrendezett nagy bécsi kiállítására ötvenezren látogattak el alig 45 nap alatt.

Bécsben is ünnepelt művész volt, mikor 1886-ban császári megbízást kapott a Művészettörténeti Múzeum mennyezeti freskójának elkészítésére.

Munkácsyt minden nagyobb munkája elkészülte után kitüntette a császár, így az is elképzelhető, hogy maga Ferenc József személyesen rendelte meg tőle az alkotást. Annyi azonban bizonyos, hogy Ferenc József (mint mindenre) egyetértőleg kellett, hogy rábólintson Munkácsyra és a megrendelésre.

Munkácsy a 10 x 10 méteres mennyezetképet Párizsban festette meg, több évnyi munkával.

Külön műtermet kellett szereznie a hatalmas méretű, különleges, alulnézetes perspektívájú festmény elkészítéséhez, melyet több vászon részletből varrtak végül össze Bécsben, és kasíroztak fel az épület kupolájára. 1890 szeptemberében került a helyére.

Az allegorikus freskó azért is különleges, mert készítésekor figyelembe kellett venni a nagy, 12 méter magasságot, és hogy a képet nem a festmények szokott állásában, egyenes falra függesztve fogják látni, hanem alulról nézve a magasban.

A Reneszánsz apoteózisa.

A képen a bal sarokban Leonardo da Vinci és Rafaello, előttük az állványon Veronese, középen Tiziano oktatja a diákjait aktfestészetre, jobbra lent Michelangelo töpreng, kezében kalapáccsal.

Magát Munkácsy Mihályt is láthatjuk, diszkréten a saját képmását is elhelyezte a festményen: ősz hajjal, az aktmodellek mögé.