Myrafälle – Séta a vízesések fölött

Alsó–Ausztria egyik legszebb kis szurdokvölgye és vízesése a Myrafälle, amit annak idején még Mária Terézia császárnő is megcsodált. Ám a Myra-vízeséseket azóta látogatják igazán sokan, mióta 1878-ban megépítették a Leobersdorf-Gutenstein vasútvonalat, az osztrák turistaklub pedig kis hidakat, lépcsőket ácsoltatott a vízesések fölé. Bár a víz adta erőt az elmúlt évszázadban befogták áramtermelésre, a Myra-vízeséseknél mégsem ez, hanem a természetjárás győzött.

Így mára a Myrafälle minden generáció számára jól járható, barátságos túraútvonal, de egy kicsit történelmi sétaút is. Ezen megyünk most végig.

A Bécsi Alpokban tényleg se szeri se száma a természeti élményeknek, a könnyű vagy az igazán profiknak való túraútvonalaknak.

Akkor érdemes választanunk a lenyűgöző Myra-völgyet és a hatalmas erővel lezúduló vízesések látványát, ha egy kellemes családi kiránduló programra és sétatúrára vágyódunk, netán visszük a gyerekeket, vagy a nagyszülőket is.

A Myrafälle kicsi, de erős zubogóival persze nem hasonlítható a hasonló nevű, de szintén káprázatos, 80 méter magasból lezúduló Mirafall fátyol-vízeséshez, amely innen vagy két órányi autóútra, Mariazell közelében, az Ötschergräben-szurdokban, Ausztria Grand Canyonjának nevezett területen van.

A Myra-vízesés (Myrafälle) mindössze 600 méter hosszú, 70 méter szintkülönbséggel, 125 méteres magasságból zuhan alá. A víz a Myrabachból származik, amelynek forrása a 7 km-re lévő Unterbergben található.

Úgy is meg tudjuk járni a hidakat és lépcsőket, hogy közben a ruhánk nem lesz nedves a vízpermettől.

Irány Muggendorf

A Myra-vízesésekhez vezető út célpontja az alig több mint ötszáz lelkes Muggendorf élményfalu, ahol a vízesés bejáratánál ingyenes parkolókat találunk. Magában a kis falucskában is alakítanak ki helyeket, ha kell, főleg hétvégén és ünnepnapon, mikor várhatóan nagy tömeg érkezik. Van gyakorlatuk a vendégfogadásban, a 19. század vége óta jár ide túrázni rendszeresen a bécsi közönség, az utóbbi évtizedekben pedig elképesztő számú külföldi vendég járt itt. A vízesések fölötti útvonalat, a hidakat és lépcsőket is a helyiek, az osztrák turistaklub itteni tagjai tartják karban.

A vízeséshez vezető, fahidas-lépcsős út innen, a Myra-tónál lévő vendéglőtől indul. Itt van a kristálytiszta Myra-tó is.

Jegyár

A belépő az útvonal valójában a karbantartási, fenntartási költségeihez való hozzájárulás, felnőttek számára 5 euro.

Aki csak a Myra-vízeséseket szeretné megnézi  (ez rövid és lájtos program) és ugyanezen az útvonalon jönne vissza is, itt vásárolhat jegyet. Ezt meg kell őrizni, mert a beléptető rendszer egyben a kiléptető rendszer is, szóval szükség lesz a kódolt kis kártyára visszafelé.

A sétaút során 11 információs táblát is találunk, rövid leírásokkal. Az első állomás mindjárt ez a sziklafal, ahol Mária Terézia, II. Ferenc, Ferdinand Karl Leopold József és Maria Ludovika látogatásának állítottak emléktáblát. Járt itt a környéken más híresség és császári fenség is, az útvonal járhatóvá tétele után mindjárt az elsők között maga Ferenc József császár és Stefánia trónörökösnő.

Ferenc József, mint a leghíresebb „vándor” az ide mindössze 9 kilométerre lévő – ma kicsit keményebb útvonalnak számító – Steinwand- szurdokban túrázott (Steinwandklamm), ami azon túl, hogy szintén pazar látnivaló, a török időkben búvóhelyül szolgált a helyieknek. (Bár a legenda szerint a felszálló füst elárulta őket és a vesztüket okozta.) Aki felmegy odáig, megnézheti a Hausstein-sziklát is, és egy nagyjából oda-vissza egy 4 órás útra számítson.

A Myra-vízesések fölött vezető, korláttal is ellátott hidakat és lépcsőket (ebből 8 van) tényleg jól tartják karban, gyerekek számára is biztonságosak. Mielőtt az Osztrák Turistaklub a látogatók számára megépítette ezeket, itt korábban a vízi energiát (1783-tól kezdve) fafeldolgozásra hasznosították. Régen a Myra-völgyvidék lakói a vízkerekek, malmok segítségével árpát, búzát és zabot is őröltek.

Oskar Edler von Rosthorn mérnök 1895-ben vágott bele az ipari jellegű vízi energia hasznosításba, a „Mirawerk” projektbe, nagy tiltakozások közepette, mert a környező települések lakóinak ez nemigen tetszett. Megépítettek ide egy „turbinaházat” és a közeli nagyvárosba, Wiener Neustadtba (Bécsújhely) juttatták el kábeleken az áramot. Két Pelton-turbina (ami az egyik legjobb hatásfokú vízturbina volt) dolgozott itt, amit egyébként egy kaliforniai ács és malomépítő talált fel és ez időtájt szabadalmaztatott éppen. A Pelton-kerekek hatásfoka a nagy esések és kis vízhozamok esetén a legjobb, így itt évente vagy másfél millió kw/órát hozott és vagy hatvan évig működött.

Az áramtermelő turbina ma már csupán emlék és a vízesések fölött. Kimerészkedve a sziklákra a látogatók többsége ma boldogan szelfizik itt. A látványt az ügyesebb fotósok arra használják, hogy a képeken és a szelfiken olyan legyen a háttér, mint a Grand Canyonban. (Aki ennél komolyabb túrára és fotóshelyre vágyik, annak érdemes elmennie a már említett Ötschergräben-szurdokhoz, amit nem véletlenül neveznek Ausztria Grand Canyonjának.)

Ha nem megyünk tovább a túraútvonalakon, akkor itt vissza is fordulhatunk és visszamehetünk ismét a vízesések felett a hidakon és a lépcsőkön a lenti Myra-tóhoz a parkolóig. Aki tovább megy az útvonalakon, feljut a fenti tóhoz, erdőn át vezető utakon egy vendéglőhöz, ahonnan pazar kilátás nyílik, többek között a Schneebergre.

Egyébként este is fel lehet jönni a Myra-vízesésekhez, ugyanis ezek májustól októberig, péntek, szombat és vasárnapig este 23 óráig meg vannak világítva. Ha profi túracipőt nem is, de biztonságos járást biztosító, kényelmes, nedves kövön is jól tapadó lábbelit mindenképpen vigyünk.

A lépcsők miatt kicsit megterhelő a séta, de kis a pihenőhelyeknél (padok is vannak) lehet szusszanni egyet. Az útvonal kerekesszékkel, babakocsival nem járható.

A Myrafälle a Schneeberg és a Hohe Wand közvetlen szomszédságában, Alsó-Ausztria tartományban van, Budapesttől legalább 3 órányi autóútra, a nyugati határszél városaitól, Sopronból, Kőszegről azonban 1, vagy legfeljebb másfél óra alatt elérhető.