Pihenőkereszt

A Pihenőkereszt (Rastkreutz) valószínűleg  Sopron egyik legrégebbi műemléke, egy útszéli lámpás a 13. századból. Ma már nem könnyű észrevenni a Sopron-Balf közötti út szélén, nem is számít turistalátványosságnak, jobbára csak gyalogos és kerékpáros turisták látnivalója.

Pedig ott van Sopron határában vagy 700 éve, legalábbis az oszlop alsó része. A felsőt, a lámpásos fülkét vélhetően a 18. században állították. A kis fülkében éjszakára meggyújtották a lámpást, hogy a sötétben mutassa az utat az arra járóknak.

A kereszt keletkezéséhez római kori legenda fűződik, amely Dél-Pannonia provincia püspökéhez, Szent Quirinushoz (Szent Kvirin) kapcsolódik. A püspök megtagadta a pogány tömjénáldozat bemutatását a római helytartó előtt, ezért börtönbe vetették, majd vértanúságra vitték Savaria (Szombathely) városába. A legenda szerint, útja közben itt pihent meg, így Scarbantia (Sopron) keresztény asszonyai elé jöttek, élelemmel kínálták és bekötözték sebeit. A püspököt halálra ítélték, majd később, miután megszűnt a keresztényüldözés, a helyiek megjelölték a pihenőhelyet és a   vértanúhalált halt püspök emlékére emelték ezt a lámpáskeresztet.

Hogy a történet igaz-e, nem tudni, mindenesetre tény, hogy az elmúlt évszázadokban a városba érkező kereskedők itt, a kőkeresztnél álltak meg pihenőre.