Soproni polgármester, aki utcaseprőként fejezte be életét

Hosszú ideig, 1918 és 1941 között ténykedett polgármesterként , mégis utcaseprőként kellett befejeznie életét.

Thurner Mihály a Sopronhoz közeli Márcfalván (Marz) született, amit Trianon után Ausztriához csatoltak. Német anyanyelvűként több beszédét is két nyelven írta meg.

Jogot végzett, 1908-ban került Sopronba, majd a számvevőség élére. 1918. augusztusában egyhangú határozattal lett Sopron polgármestere, a vesztes háború utáni nehéz időben sokan a város megmentőjét látták benne.

1919. szeptemberében a saint-germaini békeszerződés Ausztriához csatolta Nyugat-Magyarország egy részét, Sopront és nyolc környező községet is. Thurner fontos szereplője lett az 1921. decemberében tartott, Sopron hovatartozásáról döntő népszavazásnak és sokat tett ennek sikeréért. Sopron magyar város maradt, 1922-ben ezért kapta meg a Leghűségesebb város, a Civitas Fidelissima címet. Thurnert pedig Magyar Érdemkereszttel jutalmazták, melyet maga gróf Bethlen István miniszterelnök adott át neki a Tűztorony aljában felavatott, a népszavazásnak emléket állító Hűségkapu leleplezésekor, 1928. decemberében.

Mivel a Sopron gazdasági vonzáskörzetébe tartozó települések nagyrészt Ausztriához kerültek, a város magára maradt a lezárt határral, menekültekkel, éhínséggel, munkanélküliséggel és más bajokkal. A polgármester tudatosan készült az új helyzetre, határozott elképzelése és tervei voltak Sopron életben tartására és talpra állítására. Személyes érdeme volt, hogy a selmecbányai akadémia (a mai egyetem elődje) Sopronba költözhetett 1919-ben, és otthonra talált a városban.

1941-ben Sopron díszpolgárává választották egy díszközgyűlésen.

Sopront iparral, de iskolavárosként, a művészetek és a kultúra városaként képzelte el, jelentős idegenforgalommal. Szociálisan érzékeny, nagy formátumú, de becsvágyó politikusként jellemezték, aki azonban nem tartozott a „törzsökös” városi elithez, jelentős vagyona sem volt. Ellenben gazdasági- és pénzügyekben járatos jogászként több vállalatnál (mint pédául a GySEV, a Serfőzde) vállalt igazgatósági tagságot.

1941-ben leköszönt polgármesteri tisztéről és a Soproni Selyemgyár Rt. igazgatója lett.

1945-ben, a háború után azonban megvádolták azzal, hogy a selyemgyár Németországba telepítését szorgalmazza. Ezt követően elindult a lavina, először megfosztották díszpolgárságától, majd néhány hónap múlva letartóztatták, és egy bizottság állásvesztésre ítélte.

Mivel Sopronban nem akadt ember, akit a vád tanúként a bíróság elé tudott volna állítani, Thurner Mihályt a népbíróság felmentette.

1951-ben utcaseprői állásért folyamodott. Hetvenhárom évesen, 1952. április 7-én hunyt el szívbetegségben.

Szobra a Tűztorony mellett, a Városháza árkádjában áll, Kutas László szobrászművész munkája.

A szobor állításának évében, 1996-ban a város posztumusz díszpolgári címet adományozott Thurner Mihálynak.