• varfalsetany-sopron

Sopron – Látnivalók

Várfalsétány Sopronban

A soproni belső várfalak a római korból származnak, közel két évezrede állnak. Magyarországon Sopron az egyetlen olyan város, ahol a római kori település örökre meghatározta a város szerkezetét. A rómaiak óta az idők során természetesen jelentősen átalakult a belváros képe, de a rómaiak nyomait ma is láthatjuk, ha végig sétálunk a 2012-ben kialakított Várfalsétányon.  

Érdekesség, hogy az egykori várfalöv valójában csak a II. világháború után vált láthatóvá, ekkor szabadították ki a városfalat a mai Várkerület épületei mögül. A híres Várkerület, melyen ma is korzózhatunk, az egykori várárokban alakult ki, és csak a 18. századtól kezdték házakkal beépíteni.

sopron-varkerulet

A belváros északi peremén álló Tűztorony és a hozzá kapcsolódó városfalak ma is meghatározói a soproni városképnek. A városfalak alkotják ugyanis azokat az alapvonalakat, amelyek mentén az utcahálózat kialakult, a mindenhonnan látható Tűztorony pedig – főképp látogatók számára – a városban való tájékozódás kiindulási pontja.

scarbantia-soproni-belváros

A belváros utcáin járva, több helyütt is megtaláljuk a római kori Sopronnak állított emlékeket.

Scarbantia, Sopron római kori elődje kereskedőváros volt, mely köré ellipszis formájú várfalat húztak fel Kr. u. 380 előtt. Az ellipszis hossztengelye valójában a legfontosabb kereskedelmi útvonal, a Borostyánkő út irányát követte. Scarbantia lakói csak a 4. század elején, Diocletianus uralkodása idején vették körül városukat fallal, amely 3,5 méter széles és 8,5 méter magas volt, két, szekérrel járható kapuja volt, és 35 patkó alakú bástya erősített.

Miután a rómaiak eltűntek a történelem színpadáról, a sorozatos barbár támadások megelőzésére és az utak védelmére, István király emeltetett határvárat, pontosabban cölöpökből gerendás szerkezetű és földdel kitöltött (vörös sánc) ispáni várat az itt megmaradt 2 – 6 m magas római falmaradványokon. Ezen két kaput alakítottak ki: az egyik az Előkapu (északi városkapu), melynek helyét ma egy jelképes vasbeton félkörív jelzi a Tűztoronynál, az Előkapuban. A másik, a római kori déli városkapu volt, amit elfalaztak és jóval odébb, a keleti falon nyitották meg helyette a Hátsókaput. A várfalakon belül a falakhoz támaszkodva kezdtek házak építésébe, illetve a belsejében alakítottak ki tereket.

varfalsetany-sopron

A Városháza melletti romkert, mely a város római kori maradványait mutatja be.

Középkor

Biztosan tudni, hogy Mátyás király idejében a soproni vár falai már düledezőben voltak, hiszen fennmaradt, hogy 1469-ben Mátyás a városfalak és tornyok rendbehozására évenként l00 forintot engedélyezett a soproni koronavámból. 1477-ben Budán kelt oklevelében pedig értesítette a város tanácsát, hogy Sopronban lévő csapatainak utasítást adott a város erődítményeinek kijavítására.

Különben a vár fenntartása súlyos anyagi terhet rótt a soproni polgárságra, még úgy is, hogy – IV. Bélától és V. Istvántól kapott kiváltsággal – a várostornyok és kapuk karban tartására a fertői vám felét a város kapta meg. Ekkoriban, 1330-1344 között már kiépült a belváros hármas várfal-öve.

A 16. században, amikor már a modern harcászat dívott, az ágyúk ellen is védekezni kellett. Ez indokolta, hogy sorra téglafalakat emeltek, lőréseket képeztek és a kapukat is átépítették.

A várárokban valószínűleg mindig csörgedezett több-kevesebb, de inkább kevesebb víz. Mint arról a források szólnak, 1605-ben egy, 1703–1704-ben két ízben tettek kísérletet az árok védelmi célú, teljes feltöltésére. Ámde minden alkalommal a polgárok heves tiltakozását váltották ki, mert komoly károkat okoztak a belvárosi Szt. György utca keleti, várfalra kifutó házai alatti és a Vendégfogadó szeren (a Várkerület keleti szakaszán) lévő borpincékben, amelyekbe annyi víz szivárgott a várárokból, hogy úsztak a kisebb boroshordók.

A Várkerületi Nagyrondella 1631-ben készült el, és egy hasonló bástya is épült a mai Szent Orsolya templom (orsolyita zárda) mögött.

Az utolsó katonai események a kuruc szabadságharc időszakában játszódtak a soproni várfal körül, de az erős védőművei mögött védekező császári helyőrséggel Vak Bottyán kuruc generális katonái sem bírtak 1705 végén. Igaz, s erről egy emlék is tanuskodik, a belvárosba azért be tudtak ágyúzni.

A várfalon a mai Várkerület belső oldalának íve a 18. században kezdett beépülni lakóházakkal, miután a várárkot már betemették. Sorra épültek ide a vásáros bódék és egyre élénkebb lett a kereskedelem.  A kis bódék helyére aztán földszintes üzlethelyiségek kerültek, akkor még fából és kőből. Később lassan ezek  elkezdtek összeépülni, és már emeletet is húztak az üzletekre, melyben lakásaikat alakították ki a kereskedők.

Az eredeti név Grabenrunde helyébe a Várkerület nevet 1869-től kezdték használni. 1900–1923 között áthaladt rajta Sopron villamosvonal-hálózata, melyet aztán megszüntettek. 1941–1944 között az addigi régi macskaköves Várkerületet háromsávos szerkezetűvé építették át, házait 1945 után átszámozták; nevét 1949-ben Lenin körútra változtatták, amit 1989. október 31-ig viselt, utána visszakapta az eredetit A 2014. szeptember végétől 2015 novemberéig tartó munkálatokat követően 2015. december 14-én adták át a felújított Várkerületet.

Ma a Várkerület Sopron igazi promenádja.

A Várfalsétány a Bünker-köztől (az Evangélikus templom mellől) indul, majd a Színház utca mögött elsétálhatunk a Megyeháza udvarára, onnan pedig ki a Fő térre. Itt megcsodálhatjuk a Fabricius-házat a Tábornok és a Storno-házat is. Így jutunk el a Tűztorony alatt az (egykori vizesárok melletti) Előkapuhoz, majd a Városháza melletti romkerthez, mely a város római kori maradványait mutatja be. A bástya mellett elhaladva a Várkerület mögött sétálhatunk tovább. Végül a Szent György utca házai mögött lyukadunk ki, ahonnan kiérünk a Hátsókapuhoz, mely a sétány végét jelenti. (Kék színű útvonal)

varfalsetany-sopron