Deák-kút

A Deák kút Sopron egyik legrégebbi erdei pihenőhelye és legismertebb forrása, már a 19. században a soproniak kedvelt kirándulóhelye volt. 

A soproni Líceum diákjai szívesen jártak a kút felé, gyakran látogatták az erdőben lévő forrást. Innen kapta a nevét, „deákok kútja”, azaz Studentenbrunnen. Ezekből az időkből való a forrás fölött ma is látható felirat, ”Deákkút! Légy forrása soká ártatlan örömnek!”.

A szabadságharc bukása után a kút környékén utcai árusok vasárnaponként sört és bort mértek, táncmulatságokat rendeztek, ezért a forrás környéke meglehetősen lepusztult állapotba került. A Városszépítő Egyesület 1876-ban hozatta rendbe, majd 1883-ig ismét rendszeresen tartották itt majálisaikat a diákok éppúgy, mint a város lakossága. Az 1918-ban megalakult Líceumi Diákszövetség és a Városszépítő Egyesülettel 1922-ben ismét felújította a kutat és környékét.

A forrás fölé ekkor építették a Schneider Ferenc építőmester tervezte, és Hild Lipót soproni kőfaragómester által kivitelezett félköríves védőfalat, amelyet ma is látunk.

A forrás emlékkövére – a régi felirat megtartásával – új sorok kerültek, dr. Pröhle Károly egykori líceumi diák tollából: „Itt lobogott a Deákkuti Vármegye zászlaja egykor, Szelleme mostan is int, ifju szeresd a hazát!” (A liceumi diákok 1827-ben hozták létre a Deákkuti Vármegyét. A Deákkuti Vármegye egy diákegyesületet jelentett, ahol mindenkinek ugyanúgy megvolt a saját tisztsége, mint az igazi vármegyékben.)

A líceum végzős diákjai 1922-től egészen 1948-ig itt tartották a forrásnál búcsúzásukat. Ezt a szokást az 1960-as évektől a Berzsenyi Evangélikus Líceum (gimnázium) felújította, így azóta is a Deák-kútnál rendezik az érettségizők ballagási ünnepségét.

Hol találom?

Leginkább úgy találunk oda, ha a Lőver Uszodánál indulunk felfelé a Károly magaslat irányába a Ciklámen tanösvény erdei útján haladva. Amennyiben autóval mennénk, a Lőver Uszodánál kanyarodjunk fel a Récényi útra. A Deák-kút előtt néhány autó parkolására van lehetőség.