Szívszanatórium parkja

Sopron Alpok-aljai klímája közismerten kedvez a gyógyulni vágyóknak. Ez lehetett az egyik ok, amiért 1956-ban a Lőverekben, valóban fantasztikus erdei környezetben létre hoztak egy szanatóriumot, amely idővel az országszerte ismert “soproni szívszani” lett.

Az épület eredetileg a Magyar Újságírók üdülője volt, 1943-ban kezdték építeni, azonban a
háború végéig nem sikerült befejezni, így a gazdátlanná vált, félig kész épület meglehetősen leromlott.  Kezdetben tüdőszanatóriumot akartak működtetni benne, de ez ellen a város határozottan lépett fel és megakadályozta.

Felújítás, átépítés után az ország akkor legkorszerűbbnek számító szívszanatóriumát – mint Állami Szanatóriumot –  1956-ban nyitották meg, majd 1975-ben építettek hozzá egy uszodát is, és ezzel párhuzamosan megkezdték a fizioterápiás kezeléseket. Ma a város kórházához tartozik, az utóbbi években alapos felújításon esett át, kardiológiai és mozgásszervi rehabilitáció zajlik a falai között.

A szanatóriumhoz tartozik egy erdei park, melyben több szobor is látható, közöttük egy nagyon különleges, a Trianoni békeszerződéshez köthető, “Magyarország fájdalmát” kifejező női alak, melyet az angol Lord Rothermere ajándékozott Magyarországnak 1932-ben. A szobrot eredetileg Sopronban állították, később Balfon, a fürdőkórház parkjában állt, onnan helyezték át a “szívszani” parkjába.