A soproni szívszanatórium parkja

Sopron Alpok-aljai klímája közismerten kedvez a gyógyulni vágyóknak. Ez volt az egyik ok, amiért 1956-ban a Lőverekben, kellemes erdei környezetben kialakítottak egy szanatóriumot, amely idővel az országszerte ismert Állami szanatórium, a „soproni szívszani” lett.

Az épület eredetileg a Magyar Újságírók üdülője volt, 1943-ban kezdték építeni, azonban a háború végéig nem sikerült befejezni, gazdátlanná vált és a félig kész épület meglehetősen leromlott.  Mikor újjáépítése felmerült, tüdőszanatóriumot akartak működtetni benne, de ezt a város határozottan ellenezte és végül meg is akadályozta.

Később Füredi Oszkár soproni építész kapott megbízást arra, hogy a félbehagyott és roncsolódott építményt szanatóriumi funkciókra tervezze át. A felújítás, átépítés után az ország akkor legkorszerűbbnek számító szívszanatóriumát – mint Állami Szanatóriumot –  1956-ban nyitották meg, majd 1975-ben építettek hozzá egy uszodát is, és ezzel párhuzamosan megkezdték a fizioterápiás kezeléseket. Ma a város gyógyközpontjához, kórházához tartozik, az utóbbi években alapos felújításon esett át, kardiológiai és mozgásszervi rehabilitáció zajlik a falai között. Bár az épület hatalmas, mégis gyönyörűen simul a Lőverek erdejébe.

A szanatóriumhoz tartozik egy gyönyörű erdei park, melyben több szobor is látható, közöttük egy nagyon különleges, a trianoni békeszerződéshez köthető, „Magyarország fájdalmát” kifejező női alak, melyet az angol Lord Rothermere ajándékozott Magyarországnak 1932-ben. (Lord Rothermere, a Daily Mail egyik alapítója, a huszadik századi angol sajtótörténelem fontos szereplője, az első világháborút lezáró békeszerződéseket kritizálva, a magyar irredentizmus egyik alakja.) 

A „fájdalom szobrának” meglehetősen hányatott sorsa volt, eredetileg Sopronban állították fel, később Balfon, a fürdőkórház parkjában állt, onnan helyezték át a „szívszani” parkjába. Áll még a park végében egy másik szobor is, az „álló nő” alak.