Sopron Alpok-aljai klímája közismerten kedvez a gyógyulni vágyóknak. Ez lehetett az egyik ok, hogy 1956-ban itt, a Sopron Lővérek városrészében, valóban fantasztikus erdei környezetben hoztak létre egy szanatóriumot, amely idővel az országszerte ismert “soproni szívszani” lett.

Az épület eredetileg a Magyar Újságírók üdülője volt, 1943-ban kezdték építeni. Kezdetben tüdőszanatóriumot akartak működtetni benne, de ezt a város megakadályozta.

Az ország legkorszerűbbnek számító szívszanatóriumát 1956-ban nyitották meg, majd 1975-ben építettek hozzá egy uszodát is, és ezzel párhuzamosan megkezdték a fizioterápiás kezeléseket. Ma a város kórházához tartozik, az utóbbi években alapos felújításon esett át, kardiológiai és mozgásszervi rehabilitáció zajlik a falai között.

A szanatórium gyönyörű erdei parkjában több szobor is látható, közöttük egy nagyon különleges, a Trianoni békeszerződéshez köthető, “Magyarország fájdalmát” kifejező női alak, melyet az angol Lord Rothermere ajándékozott Magyarországnak 1932-ben. A szobor eredetileg Sopronban, később Balfon, a fürdőkórház parkjában állt, onnan helyezték át a “szívszani” parkjába.

A “Szívszani” egy kőhajításnyira található a Hotel Lövértől, és a Soproni Parkerdő túráinak egyik  kiindulópontja.