Látnivalók Sopronban

Az ácsok útja a soproni erdőben – a Ritzingi út

A Récényi út (német nevén Ritzingi út) a soproni erdő egyik fontos közútja, leginkább azok a turisták használják, akik autóval közelítenek a Soproni Parkerdő unikális látnivalóihoz, így sok más mellett, a Károly-kilátóhoz vagy az Erdő Házához. Igazából nem is volna említésreméltó, ha nem lenne érdekes a történelmi háttere, amiből az is kiderül, hogy honnan ered az elnevezése.

A régi soproniak Ritzingi útnak nevezték a Lőverekből nyíló Deák-kúti út folytatását, amely az 1920-ban megépített Lőver körútból ágazik ki, és eredetileg a Deákkút forrását elhagyva, Ritzing (Récény) település irányába vezetett.

Ma a Lőver Uszodánál tudunk felhajtani rá, hogy autóval közelítsük meg a parkerdő látványosságait.

Ritzing a Soproni hegység déli, lankásabb oldalán, szép természeti környezetben álló falu, melyet Trianon átcsatolt Ausztriához, a mai Burgenlandhoz. Manapság a soproniak közül sokan járnak át nyaranta az ottani kellemes kis fürdőtóhoz, kirándulásokhoz is kiváló úti cél, több túraút is érinti az osztrák települést.

Ami az út elnevezését illeti, Trianon után Sopronban számos utcanév kapott nevet az egykori soproni járáshoz tartozó, de elcsatolt helyiségekről, ám a Ritzingi út még bőven a Trianon előtti időkben kapta a nevét.

A háború előtti időkben ugyanis Ritzing férfi lakosságának nagy része építőmunkás volt, méghozzá ács. Sokan közülük hétfőn hajnalban keltek és tarisznyájukban egy heti élelemmel, övükre akasztott szekercével elindultak Sopronba, munkába. A Bányászkereszt mellett elhaladva tisztelegtek, a Büdöskútnál elérték a Nyék felől beágazó keskeny utat és nemsokára átlépték a hegység gerincét. Mintegy két óra járással beértek Sopronba. Heti munkájukat elvégezve, szombaton délben „fájramt” után ugyancsak libasorban indultak haza, Ritzingbe, a Ritzingi úton – írta Kubinszky Mihály, építész-építészetörténész a Soproni Szemlében.

Ebből a helytörténeti munkából tudjuk, hogy az út róluk, a ritzingi ácsok után kapta a nevét.

Aztán mikor jött a háború, majd Ritzing Ausztriához került, az ácsok menete egyszer s mindekorra abbamaradt.

Viszont már akkor sok kiránduló járta a Ritzingi utat a Sopron feletti erdőben, a hegygerincre, az úthoz egészen közel álló „Muck”-hoz, ahol (a Dunántúli Turista Egyesület által 1906-ban épített – Muck András városi főerdészről – elnevezett kilátótoronyhoz) és a kilátótorony tövében nyílt István menedékházhoz, amelyben vendéglő és turistaszállás is működött.